Zichy
Palota

A mai palota helyén álló házat megvásárolta a köznemesi katonacsaládból származó Zichy I. Pál, aki Győr és a hozzá tartozó Balaton-felvidéki várak főkapitánya volt. Fia, Zichy I. István, a család történetének legkiválóbb alakja – aki igen fiatalon lett a győri vár kapitánya, s megkapta a grófi címet is – bővítette, alakíttatta a házat, s a szomszédos telkeket felvásárolta.

Az épületegyüttes tűzvész áldozata lett, de újjáépítették.

Az első nagy átalakítás ezt követően ekkor következett be, s Zichy II. Pál nevéhez fűződik. A barokk korban a főúri életmód megkívánta, hogy a városi paloták kifejezzék a tulajdonos társadalmi állását, gazdagságát. Ennek az elvárásnak tettek eleget a teremsor kialakításával, s ekkor készült a kőlábas folyosó és a sarokerkély. Ez utóbbi díszítése, a tartó konzolok torzfejei a késő reneszánsz ízlést tükrözik.

Miller Ferenc tervei szerint a barokk kor stílusának megfelelően átépítették.

Ismét sor került az épület felújítására. A homlokzat emeleti falmélyedésébe a Szent család szoborcsoport került, a szobrokkal gazdagon díszített kapubejárat vetekedett az ország akkori fővárosában, Pozsonyban láthatóakkal. Az ünnepélyes hatás fokozása érdekében a kapu néhány elemét a lépcsőfeljáró elején megismételték. A boltozatos szobabelsők síkfödémet kaptak, a falakra díszes freskókat festettek. A sarokerkélyes szobában a rokokó divat szerint öltözött kártyázó társaság, táncoló párok, titkos találka vidám jelenetei ma is láthatóak, csakúgy, mint az erkélyes szoba szertelen vonalú rocaille-kereteiben az ószövetségi képei.

Ennek ellenére nagyobb építészeti beavatkozást végeztetett el 1801-ben, megcsonkíttatta a barokk homlokzatot, a kapu fölött erkélyt alakíttatott ki. Az erkélyrács mezejében látható monogram feleségének, Sarabók Teréziénak és az ő nevének kezdőbetűit tartalmazza.

Huszár Ádám örökös pénzügyi nehézségekkel küszködött, s valószínűleg ez is ösztönözte arra, hogy a Győrben különösen virágzó alkímia felé forduljon. Dolgozószobája falára égszínkék mezőben az aranycsinálás szimbólumainak jeleit festette, de kedvezőtlen anyagi helyzetét ez sem mentette meg, s 1810-ben kénytelen volt az épületet eladni.

Az új tulajdonos Józsa József püspöki jószágkormányzó lett, aki haláláig, 1831-ig élt a házban. Ő a reformkori Győr fontos személyisége volt: gyakran fogadta a szellemi élet kiváló képviselőit, nála lakott, mint felesége rokona 1820-21-ben a Jogi Akadémiát végző Deák Ferenc, majd a történetíró Fejér György, valamint Batthyány Lajos, a későbbi, 1849-ben kivégzett magyar miniszterelnök is.

Józsa József halála után a palota főúri jellege fokozatosan megszűnt. A falakat lemeszelték, megosztották a szobákat, az emeleten és a földszinten több bérlakást alakítottak ki. Az adófőkönyvek tanúsága szerint a XIX. század közepén a földszinten kispénzű mesterlegények éltek, nevük mellett sokszor szegény vagy „nyomorult” megjegyzéssel.

Az épület teljes felújítása az 1980-as évek elején kezdődött el, ekkor kerültek feltárásra a freskók, s 1986-tól teljes barokk kori pompájában ad otthont a város házasságkötő termeinek, az Anyakönyvi Hivatalnak és a Győri Művészeti és Fesztiválközpontnak. Falai között napjainkban is megfordulnak a magyar szellemi élet kiválóságai, s Győr városának egyik büszkeségévé vált.