Történetek a Radó-szigetről
(Az alább olvasható összefoglaló a Radó-sziget történetéről a Régi Győr oldaláról származik!)
A Radó-sziget
A győriek kedvelt sétahelye a Radó sziget (területe 19 512 négyzetméter) a Rába közepén, a Belvárossal és Újvárossal egy-egy híd köt össze.
Egykor a mai Radó-sziget helyén a győri várnak egy elővéd bástyája volt. Ennek bontása után alakult ki a sziget maga. Több névvel is ellátták már a szigetet: Séta tér — Radó tér — Hősök tere — Mussolini sétány — Bajcsy-Zsilinszky sziget — Radó tér — Tolbuhin sétány – Radó-sziget. Az északi részét a város tanácsa 1836-ban vásárolta meg, és 1867-ben meg is nyílt a sétatéri KIOSZK.
A sziget közepén 1892-től 1920-ig a Kisfaludy szobor állt. 1917-től 1970-ig állt még ezen a helyen az „új” KIOSZK. A sziget déli részén épült 1798-ban az ország legrégibb kőszínháza, amelyben az 1933-ban történt lebontásáig másfél századon át szórakoztatták a város lakosságát. A színház nyugati oldalán a Park vendéglő állt, amelyet kb. a színházzal egy időben bontottak le. A színház és a vendéglő helyén 1938-ban avatták fel a Hősi emlékművet.
A sziget déli részét 1899 magasságában nevezték el először Radó Kálmánról, a Rábaszabályozási Társulat kormánybiztosáról, akinek jelentős szerepe volt annak kialakításában. Az északi részt, amelyet általában mindig sétatérnek hívtak, 1938-ban Mussolini sétánynak nevezték el. 1945-től –mindössze két esztendeig – Bajcsy-Zsilinszky sziget volt a neve. 1947-ben a város tanácsa a Rába szigetet teljes egészében Radó térnek, 1949-ben Tolbuhin sétánynak, 1991-ben Radó szigetnek nevezte el. Az emlékmű előtti rész a Hősök tere nevet kapta.
MÚLT
Kőszínház (1798-1933)
A sziget déli részén épült 1798-ban az ország legrégibb kőszínháza, amelyben az 1933-ban történt lebontásáig másfél századon át szórakoztatták a város lakosságát. (1798-1933)
Itt volt Magyarország legrégibb állandó színháza, amelyben többek között Jászai Mari és Blaha Lujza kezdte pályáját.
Színészek kimutathatólag már 1742 óta járnak Győrbe. Hol játszottak ezek? Egyes truppok a piacon felállított bódékban, mások a „Fehér Bárányában”, mint ez a városi számadásokból kiviláglik. 1768-ban építette fel a híres Berner Félix német színigazgató a Rába-szigeten az első győri Színházat fából. Evvel a faszínházzal is megelőzte Győr az összes magyarországi városokat — Pozsony kivételével.
Berner Félix faszínháza 1784-ig állott fenn. Le kellett bontani, mert rozoga volt. 1784-ben építette fel a régi helyén a második győri faszínházat Schossleuthner György német színigazgató. Ez a színház 1798-ig állt fenn.
1798. szeptember 12-én Reinpacher József kávés engedélyt kapott, hogy a Bécsi kapu előtt, a két híd között, a bal parton, ott, ahol a lebontott nyári színház állott, jó és szilárd anyagból kőszínházat építsen. Reinpacher fel is építette a színházat még 1798 őszén. 1799-ben nyitotta meg Paraskovits Konstantin színigazgató, aki természetesen Reinpachernek fizetett bért. 1804. január 1-től a város tulajdonába került 4000 forintért. 1809-ben a franciák kaszárnyát és istállót csináltak belőle.
1833-ban Ecker János létrehozta a Theater-Verein-t, amely a színház alapos restaurálását tűzte ki céljául. Sikeres volt működése. 1838-ban készült el a legsikeresebb renoválással.
A színház rossz helyen állt, átlag minden második évben elöntötte az árvíz. 1850. februárjában ismét nagy árvíz volt; a színház teljesen megrongálódott. A tanács megbízta 1850. március hó 15-én Ecker János telekbírót, Springer György építőmestert és Hofbauer Károly ácsmestert a színház kijavításával, de lelkükre kötötte a takarékoskodást. Ecker Jánosnak, városunk krónikásának, jelentése: „Az egész épület annyira rozoga, hogy nem éri meg azt a költséget és fáradságot, amelyekbe egy gyökeres reparatúra kerülne, hanem feltétlenül szükséges egy teljesen új színház felépítése, még pedig más helyen az árvízi veszedelem miatt.”
1860-ban olyan siralmas állapotban volt a nézőtér, hogy esős időben kifeszített esernyővel kellett benne ülni.
1928. március 1-én tartották az utolsó előadást ebben a színházban. 1932-ben felcsillan a remény, hogy újra kinyit a színház. 1933-ban mégis a színház lebontásáról döntöttek.
A színház nyugati oldalán a Park vendéglő állott, amelyet kb. a színházzal egy időben
KIOSZK (1867-1917)
A sziget északi részén 1867-ben nyílt meg a sétatéri kioszk. A török eredetű kioszk szó egyik jelentése: villaszerű, fedett épülettel rendelkező, kertes vendéglátóipari egység.
1867-ben a sziget északi részén megépült a kioszk, melyet Hets Antal mérnök, az akkori győri társaság előkelő kedvelt tagja tervezett, s mint a favázas építkezés mutatja, ideiglenes rendeltetéssel. A kioszk, 1867. június 9-én nyílt meg Vierzigmann Károly üzemeltetésével. (1866-ban még csak egy sörcsarnok volt a Sétatéren. „Nyári mulató helyeink. E tekintetben Győr nem nevezhető valami nagyon gazdag városnak, pedig, hogy mily áldás az árnyas hűvös hely, hol az ember félbeteg lankadtságágából kissé fölüdülhet, azt a most uralkodó tikkasztó hőségben érezhetjük legjobban. Első helyen áll mindenesetre a sétatér, melynek sétasorai és sörcsarnoka, már központi helyzeténél fogva is, legtöbb látogatónak örvendenek. Ennek csak az az egy kellemetlen oldala van, hogy Rába-parti oldalán a portól nem egészen mentes.” írja a Győri Közlöny 1866. 06. 21-én.)
ÚJ KIOSZK (1917-1970)
1917-től 1970-ig állt még ezen a helyen az „új” KIOSZK. A fejlődő Győr megkapó lendülettel egy látványosságszámba menő ragyogó kultúr épületet produkált az új kioszk épületében.
„Az új kioszk építése.
A kaszinó és Keller Gábor ajánlata. Milyen lesz az új kioszk? Szőke Imre budapesti műépítész már elkészült a tervekkel. Bizonyos, hogy a kivitel pompás épülettel ajándékozná meg Győr városát s a sziget szépségét érvényesítené. Az új kioszk a Kisfaludy- szobor helyére kerül, a főhomlokzattal az úttest felé néz, úgy, hogy az épület a sziget középtengelyében helyeződik el. A stílusa az épületnek biedermeier s pompásan illeszkedik majd bele a folyókkal övezett zöld lombos háttérbe. Az épület emeletén nyer elhelyezést az úri kaszinó. A hatásosan kiképzett lépcsőházból tágas előcsarnokba, innen a nagy 150 négyzetméter alapterületű társalgó terembe jutunk. A társalgóterem intim fülkékkel lesz dekorálva, ehhez, tartozik még a loggia és több nagy terrasz. Az előcsarnokból olvasóterem nyílik három fülkével, nagy és kis erkéllyel. A hallba nyílik a nagy játék és billiárdterem és öt kisebb-nagyobb játékszoba.” (Győri Hírlap, 1916. 04. 11.)
1917. november 11-én nyitotta meg Keller Gábor a közönség számára.
CSÓNAKHÁZ (1878-1881), (1881-1897)
1877. augusztus 6-án a Regatta Club a városi törvényhatósági bizottsághoz beadott egy kérvényt a sétatéri híd fölötti hely átengedésére, melyet a várostól meg is kapott. A kérelem a sétatér falaiból a saroknál a víz fölé kinyúló gerendákra vetett 40 láb hosszú, 20 láb széles, tető alatti, levegőben lógó „hajó-színre” szólt. Fenn a sétatéren egy hat láb hosszú öltözőt építettek volna. Az egylet az 1878. március 7-én megtartott tavaszi közgyűlésén ezt a tervet elvetette, és ugyanezen közgyűlésen egy másik tervet, egy úszó csónakház megépítésének tervét fogadta el.
Ezt az úszóházat 1878. május 1-jén avatták fel, de csak 3 évet „élt” meg. (1878-1881)
1880. március elején az úszó csónakházat felhúzták a híd mögötti téli kikötőből a helyére: itt érte a jégzajlás, amely majdnem a pusztulását okozta. 1881. március 1-jén éjjel a csónakház hóviharba került, a szél által a vízbe sodort hó hatalmas tömbökké összeállva a medret fenékig kitöltötte, és a víz sodró ereje nekinyomta a hótömeget a már felvontatott csónakháznak, azt a kikötőjétől elszakította, és nekifeszítette a hídnak, így a csónakház megroppant. A hajóállományt sikerült ugyan megmenteni, de a csónakház tönkrement. A megmentett csónakokat egy magtárban helyezték el, a ház megmaradt romjait a Hets-kertbe vitték. Sajnos erről az úszóházról nem találtam ábrázolást.
A március 27-én lezajlott egyleti közgyűlésen a csónakház lebontásáról és egy új csónakház építéséről döntöttek. (1881-1897)
Az új csónakház építési tervének elkészítésével Szabó Józsefet bízták meg, az építési szerződést a Hets testvérekkel kötötték meg. Az épület nehezebb volt, mint az elődje, ezért azt 72 hordóra rögzítették, majd miután május 5-én elkészült, az építési helyéről, a Hosszú hídtól a rendes helyére úsztatták. Az új csónakház felavatására az évad ünnepélyes megnyitásakor, 1881. június 6-án került sor.
ÚJ REGATTA-HÁZ (1897- )
„A helybeli csónakázóegylet választmánya elhatározta, hogy a mostani vízen úszó ház helyett egy állandó jellegű épületet emel, melyben az összes csónakok elhelyezhetők legyenek és a tagok számára kényelmes helyiség is álljon rendelkezésre. A kiadásokat 8000 frtra tervezik s ezt aláirásokkal fogják biztosítani. Az ülésen közel 2000 frtig történt aláírás.” (Dunántúli Hírlap, 1895. 01. 24.)
A regatta-ház avatására végül is 1897. június 7-én, a Csónakázó Egylet fennállásának 20. évfordulóján került sor.
A csónakház dísze a torony csak 5 évig ékesítette a regatta-házat. Az 1897-es és az 1899-es árvizek annyira megrongálták, hogy a torony haladéktalan lebontása és az épület talapzatának átépítése vált szükségessé 1901 novemberében. Ekkor építettek hozzá egy szárnyépületet, így lett „L” alakú formája a regatta-háznak.
1948-ban az egylet neve megváltozott: Győri Csónakázó Egyletből Győri Vörös Meteor Sport Klub lett. A csónakház 1960-ban került az új klub tulajdonába, de az épületet addig is a klub használta és tartotta karban. 1968 júliusában a csónakház és a szakosztály is az újonnan alakult Győri Spartacus SE tulajdonába került.
Ma Győr város tulajdona, felújításra vár.
ZENEPAVILON
1899 februárjában döntött a városi tanács a Radó-szigeten lévő zenepavilon felépítéséről, hogy a 19. gyalogezred zenekarának kedvelt térzenéit megtarthassák.
1899-ben szükségessé vált a Radó-szigeti zenepavilon felépítése, mert ez volt az előfeltétele annak, hogy a katonai zenekar kedvelt térzenéjét rendszeresen megtarthassák. A város polgármestere – Zechmeister Károly – a katonai parancsnoksághoz kérdést intézett, hogy a zenepavilon megépítése esetében számíthat e a város hetenként kétszeri térzenére. Az állomásparancsnok igennel felelt, így a polgármester a közgyűlés elé terjesztette a pavilon építésének elhatározását. A zenepavilon legalkalmasabb helyéül Römeth karmester a Radó szigeten a színház mögötti területet jelölte meg.
A közgyűlésen vita alakult ki a pavilon elhelyezéséről. A zenepavilont a Schlosser-cég építette meg 971 forintért. Ezt a zenepavilont 1948-ig használták rendeltetésszerűen, majd hagyták leamortizálódni. „Rövidesen ismét sor kerül a vasárnapi térzenére Győrött. Az évek óta elhanyagolt Radó téri zenepavilont megjavítják, s a zenekar itt foglal majd helyet.” (Kisalföld, 1957. 05. 25.)
A javításból és az élőzenéből nem lett semmi. Helyette megafonból szólt a zene a szigeten délután hattól este 10-ig. 1961. januárjában még állt a pavilon, majd lebontották.
1963-ban egy új zenepavilon felállításáról döntött a városi tanács, melyre az 1964-es városfejlesztési alapból 90 000 forintot biztosított. Ki tudja miért, az építkezés megkezdésére 23 évet kellett várni.
„A Radó téri zenepavilon tervei elkészültek. A Győri Városszépítő Egyesület már a szükséges anyagokat is megvásárolta. A győri ács, illetve asztalos kisiparosok vállalták, hogy társadalmi munkában az idei nyár elejére felállítják a pavilont. A városi tanács gondoskodik a pavilon üzemeltetéséről.” (Kisalföld, 1986. 01. 22.)
Az építkezést ekkor sem kapkodták el.
„ÉPÜL A ZENEPAVILON
A napokban megkezdik az egykori győri Radó téren a zenepavilon felállítását. A pavilonhoz az anyagot, valódi vörösfenyőt, a Győri Városszépítő Egyesület vásárolta meg. Az eredeti tervek alapján a fenyőgerendák kiszabását már elvégezték. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, a Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat dolgozói és a kisiparosok természetesen társadalmi munkában végzik a helyszíni munkálatokat. Remélhetően tavasszal újból hangulatos térzenét hallhatunk a Tolbuhin sétányon.” (Kisalföld, 1986. 09. 01.)
Csaknem egy év elteltével már tető alatt volt a zenepavilon. Az új zenepavilon hivatalos átadása 1988. május elsején történt meg.
(forrás: www.regigyor.hu)
JELEN – RADÓ MATINÉ
A Radó Matiné programsorozat elkötelezett feladata és célja a Radó-sziget Győr kulturális vérkeringésébe való visszacsatolása. Májustól októberig olyan színes, sokrétű eseményekkel, előadókkal várja a sziget az érdeklődőket, melyek összművészeti kategóriába emelik a programsorozatot. Nem csak a dekoráció és a bensőséges hangulat adja a Radó Matiné miliőjét, a hely történelmi és kulturális jelentősége sem kihagyható a képletből.
A Radó Matiné programsorozat nemcsak új, fiatalos tartalmat ad ennek a kiemelkedő helynek, de történelme előtt is tiszteleg. A koncertek, képzőművészeti programok, gasztronómiai rendezvények színes kavalkádja májustól egészen októberig várja az érdeklődőket.
A rendezvénysorozat koncepciója egyszerű, péntekenként élőzenei koncertekkel, szombaton DJ-kkel, vasárnap pedig családi programokkal töltjük meg a szigetet. A vendéglátóegységek délután 15 órától éjszakába húzódóan, pénteken és szombaton éjfélig, vasárnap 22 óráig tartanak nyitva.
MEGÚJUL A CSÓNAKHÁZ – JÖVŐ TERVEK
(forrás: GYMJV Önkormányzata – ÚjRadó kiállítás)
A leromlott épület tulajdonjogát 2020-ban vásárolta meg Győr városa. A teljes körű rekonstrukció célja a meglévő műemlék épület helyreállítása, ismét használhatóvá tétele, korszerűsítése, új funkciókkal történő kibővítése. Újra felépítik a lebontott, kilátóként funkcionáló nagytornyot is. A város tervezi még a méltán népszerű belvárosi sétahelyszín, a Radó-sziget kiemelését a történelmi belvárosból, szeretné önálló turisztikai vonzerővel ellátni azért, hogy számos rendezvény helyszíneként szolgáljon a győri lakosok és az ide látogató turisták számára is. A csónakház épülete kivételesen nagy szimbolikus és környezetformáló jelentőségű a város történetében. Az épület helyreállításánál alapvető szempont mind a természet, mind a tönkrement értékek megőrzése, helyreállítása. Az értékmegőrző és közösségi létet erősítő funkcióinak következtében újra élővé, lüktetővé válna Győr történelmi belvárosának ezen frekventált területe. A Spartacus csónakház felújításának és a szigeten történő fejlesztéseknek köszönhetően generációkon átívelő célcsoportok tudják majd napi szinten használni a szabadidős, kulturális, művészeti és sportolási célokat kielégítő környezetet.
A Radó-sziget központi elhelyezkedése számtalan lehetőséget nyújt közösségi események megvalósítására. A helyreállított Spartacus csónakház adottságaival ebben a környezetben a város közösségi központjává válik. A fejlesztés lehetőséget teremt a parkosításra, egy élhetőbb, tágasabb városi tér kialakítására.
